Történelem

Kállósemjén

Nyíregyházától 22 km-re, Nagykállótól 8 km-re, Balkánytól (földúton) 10 km-re, Levelektől 16 km-re, Magytól 12 km-re, Nyírbátortól 17 km-re, Pócspetritől 3 km-re (földúton),Máriapócstól 10 km-re és a Nyíregyháza–Mátészalka–Zajta-vasútvonalon közelíthető meg.

A Balogsemjén nemzetség-beli Kállay család ősi fészke. A faluban megtelepedett család itt építette ki birtokközpontját, s emelte az azóta nyomtalanul eltűnt várát.

Kálló környékén régen két Semjén állott: Kis- és Nagysemjén. 1471-ből származó oklevél szerint a két Semjén egyike Oppidum Semyen néven volt írva. Mindkét semjén a Kállay család birtoka volt. 1446-ban a Sztrittey család tagjainak volt itt birtoka. 1454-ben az ólnodi Czudar család volt birtokosa. A 17. században, a török dúlás idején elnéptelenedett pusztára a 18. század elején görög katolikus román jobbágyokat is telepítettek, akik azóta teljesen elmagyarosodtak. A 18. század második felében és a XIX. század első felében a Kállay család mellett még birtokos volt itt az Eördögh és a gróf Dessewffy család is. A 20. század elején a Kállay család tagjain kívül Kausay Tibor és Viktor, Kövér Gusztáv és Pálma, özv. Hegedűs Edéné, Mándy Ignácz, Leveleki Márton és Klein Mór is birtokos volt itt. Itt élt Kállay Miklós miniszterelnök is, akinek hamvait 1993-ban hozták vissza a családi kriptába.

A görög katolikus népesség az 1700-as évek első felében telepedett meg a faluban. Bizonyos, hogy a környező Kállay-birtokokhoz hasonlóan (Biri, Kiskálló) a napkori főágalapító Kállay Ferenc már az 1720-as évek körül, és főleg fia György az 1750-es években –ahogy azt a kronologikus részben már taglaltuk – idegenből érkező jobbágyokat telepített a munkáskezekben szűkölködő, jelentősen megcsappant lélekszámú kállósemjéni birtokára.A telepítések eredményeként 1747-ben hetven görög katolikus család élt a községben, 1786-ban már 660 görög katolikus személy (emellett 129 római katolikus és 174 református), míg 1792-ben 625 fő, 1806-ban 473.
1806-ban a liturgia nyelve is román (még). Az 1810-es évektől viszont már magyar nyelvű predikálás és katekizálás folyt, a nem magyar ajkú görög katolikusok megmagyarosodtak. Egy részük eleve olyan vidékről érkezett, ahol magyarokkal éltek együtt, értették nyelvüket. A többségük zsellér, a község vezetése a telkes jobbágyok kezében volt, s a vagyonilag tekintélyesebb elemhez nyelvileg is alkalmazkodtak. A XIX. században beköltözött görög katolikus lakosság között már jelentős volt a magyar anyanyelvűek aránya. Papjuk 1792-ben Papp Tódor, akinek jövedelmét 114 rénes forint tíz krajcárban jelölték meg.
A parókián 1789-től őrzik a helyi anyakönyveket. Az első kötet (1789– 1822) lapjai az 1810-es évekig cirill betűs, román nyelvű bejegyzéseket tartalmaznak, ami bizonyítja, hogy az egyházmegyében a román hivatalos, liturgikus nyelv volt. A kállósemjéni anyakönyvek vegyes nyelvezetű, sokszínű, magyar–román–ruszin közösség ittlétéről üzennek az utókornak.
A román neveken túl a családnevek nagy része a munkácsi egyházmegye egész területéről, Szepestől Máramarosig mintegy tizenhárom vármegyéből való származásra mutatnak. Ruszin eredetre vall az anyakönyvben többször olvasható Orosz, Bilki, Krajnyik, Laczó, Minya, Szabócsik, Halyku, Hudák, Lesku, Fecsku, Lábszki, Murár családnév, a Pisák név szepességi, a Hornyák felvidéki, a Bánóci zempléni, a Lengyel galíciai eredetet, származást takar. Hasonlóan tetten érhető a családok egy részének belső Erdélybe mutató származása is (Kányádi, Kolozsi, Erdélyi, Szilágyi, Havasi).
A parókia előbb a munkácsi görög katolikus egyházmegyéhez tartozott, 1912-től a hajdúdorogi egyházmegyéhez, ma ezen belül a szabolcsi főesperesség máriapócsi esperesi kerületéhez. Kriskó Elek püspöki tanácsos 1918-tól 52 esztendőn át teljesített papi szolgálatot Kállósemjében, közmegbecsülésre. Hívei mellett, a helyi temetőben nyugszik. Kriskó Elek Kállósemjénbe kerülése előtt Debrecenben, a görög katolikus püspökségen szolgált, ahol dr. Miklóssy István püspök ellen 1914. februárban elkövetett, öt halálos áldozatot követelő merényletnek volt az egyedüli túlélője. Ő bontotta fel a püspök nevére érkezett csomagot, és a megtévesztő kísérőlevelet, amely a csomagban „küldött” értékes kegytárgyakról szólt. A csomag feladója azonban nem kegytárgyakat, hanem tizennyolc kilogramm ekrazitot helyezett el abban.
A görög katolikus felekezet a mai napig a község legnagyobb számú közössége. 1891-ben a község lélekszáma 2166 fő volt (görög katolikus 925, római katolikus 720 fő, református 388, zsidó 126, evangélikus hét fő), 1920-ban 2903 fő (görög katolikus 1357, római katolikus 944, református 515, zsidó 85, evangélikus kettő), 1942-ben 4617 fő (görög katolikus 2124, római katolikus 1570, református 785, zsidó 117, evangélikus 21). A reformátusoktól rájuk maradt templomukat sokáig toldozgatták-foldozgatták, míg 1896-ban a középkori Szűz Mária kápolna szentélyét beépítették a ma is álló, új templomukba. Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték fel.
A ma is látható régi főoltár a templom védőszentjének, Szűz Máriának a mennybemenetelét ábrázolja.